Aloha!
Visszatértem és még mindig csodaszép időnk van itt Frankfurtban. A fenébe is.
Legutóbb felvázoltam, hogy mikkel is fogom tölteni a hét első felét. Nos.. nem jött be túlságosan. Tanulság: ne vázolj, Kátálin.
Kátálin, így hívnak itt. Na jó, mostanában a suliban próbálkoznak a Katával, de Kátá válik abból is. Ami nem túl pozitív, ugyanis Párizs óta tudom, hogy a "Kata" szó fhransziául üzletileg kéjelgő, testét árusító szép személyt jelent.
Szóval úgy döntöttem, hogy megmaradok Kátálinnak.
Annyira bennem van a boogie, itt mindig szól a zene. Eva nyomatja a rádiót egyfolytában, a műsor pedig elég változatos, szóval azt hiszem, egy kicsit sikerült behozni a kb. fél éves zenei lemaradásomat. Olyan aranyosak Karlheinz-cal, nagyon jól érzem magam velük. Mindenben segítenek.
Mutattam nekik múltkor egy timelapse videót Budapestről (Ezt: http://www.youtube.com/watch?
No, akkor kezdjük is a heti élménybeszámolót. Amint mondtam: nem egészen jöttek be a számítások. A mozi kimaradt, ugyanis a most játszott filmek nem igazán vettek le a lábamról, szóval majd jövő kedden megyünk, ha úgy alakul. Aznap van Kino Tag (mozi nap), és olcsóbbak a jegyek.
Shoppingolnom persze sikerült. Gondoltam, hogy veszek valami szépet az Operához. Így egy ruhával és 2 pulcsival lettem... szebb.
Viszont! Már szerdán elmentünk Eva-val az Operába! Vuhúúú! És olyan... de annyira...
ROSSZ volt.:D
Oké, annyira azért nem, de kicsit kiábrándító, na. Kaptunk ingyen jegyeket Lisa (a lányuk) egyik barátnőjétől, aki egy jegyirodánál dolgozik. Egy táncos-zenés-vizuális trükkökkel teletűzdelt performanszra szólt. A baj az volt, hogy nem csupán tele, hanem agyon volt tűzdelve abszolúte strukturálatlanul különféle, kétségbeesett, tehetséget fitogtatni kívánó elemekkel. Ráadásul az épület maga, a Régi Operaház, kívülről gyönyörű, nagyon tetszik. Azonban belülről annyira jellegtelen és egyszerű, hogy ez is kicsit elvette a kedvem a további látogatástól. A MüPá-ra emlékeztetett, de még az is dekoratívabb! Tudom, mint a könyvnél, ne a borító alapján ítélkezzünk (pedig az is rengeteget elmond az író ízléséről és törődéséről, szerintem), de kicsit csalódottan távoztam. Félúton.
Eva a két felvonás között mondta, hogy sajnálja, de neki ez egyáltalán nem jön be és inkább hazamegy, szóval kicsit később, de én is így döntöttem. Evvan.
Egy nappal előtte pedig megtörtént, ami már gimis korom óta egyszer sem. ELALUDTAM és egy órát késtem a suliból.
A telefonom már nem az igazi, az aksi néha megmurdál és feltöltött állapotban is, ha éppen olyanja van, egyszer csak kikapcsol. Először azt hittem, hogy személyes okai vannak. Ugyanis, amikor még ezek a jelek csak kéthetente egyszer mutatkoztak, elfordultam tőle egy új telo irányába. Ezt pedig telefonálás közepette közöltem a nővéremmel, mire néhány másodperces némaság után rájöttem, hogy újfent kikapcsolt. Csak úgy. Talán megsértődött, gondoltam. De sajna nem, tényleg káosz van a kis okos fejében mostanában. Szóval ez történt az éjszaka folyamán kedden, így reggel az ébresztőm nem szólt, valamint előtte kicsit későn is feküdtem le, szóval a bioritmusom csak 9-kor pörgött fel annyira, hogy magamhoz térítsen. 9-kor kezdődik az oktatás kedden és kb. 45 perc az út. Upsz. Nem adódott belőle semmi probléma.
Victoriával elmentünk a Städel Múzeumba, a nagy művészeti galériába Dürer időszakos kiállítással. Háttőő..na. Becsempésződni nem sikerült ez alkalommal, ugyanis délelőtt voltunk, amikor Eva dolgozik. Diákjeggyel jutottunk be fél órás sorban állás után a múzeumba. A Dürer részlegben akkora tömegnyomor volt, hogy félelmetes. Ilyen kulturálatlan kulturálódókat még sohasem láttam: minden - többnyire nyugdíjas - csoport tagján fülhallgatóból szólt az élő - vagy előre felvett tárlatvezetés, ami egy rakat halláskorlátozott, mint gólyaf@s a levegőben, úgy szállingózó, témelygő nyuggert (már bocsánat) eredményezett minden egyes teremben, akiket mint a bólyákat a rutinvizsgán, úgy kellett kerülgetni. Zombitámadás a múzeumban.
A kiállítás élvezhetőségére így 10-ből 5 pontot adok. Ráadásul nem is volt egy hatalmas épület, pedig kívülről annak tetszett és messze elmaradt a Szépművészeti szintjétől, bárki bármit állít róla. Az állandó kiállítás viszont sokkal kellemesebb volt, hiszen oda alig tévedt ember. A modern meg, modern. (A képen jobbra Victoria és a meg nem értett fekete vászon.)
Utána egy a sulihoz közeli olasz étteremben ebédeltünk, Sergio-val a pincérrel. Pontosabban ő nem evett velünk, csak végignézte és beszélte. Szimpatikus és vicces forma, de akkor sem bírom, ha végignézik, ahogy eszem. És ez nem csak amiatt van, mert nem tudok szépen táplálkozni.. A lasagne szupi volt, ohne spenót és gomba, szépen hagyományosan és nem paradicsomszószban tocsogva.
Csütörtökön suli utána Victoria átjött hozzánk vacsira, mert múlt héten Eva meghívta. Annyira rendes. Valami olasz tésztafélével készült, de a sajtszósz nem igazán nyerte el a tetszésem. Büdi volt. Este pedig elmentem a többiekkel a suliból kocsmázni. Nem tudom szebb szóval illetni, bocsi. 4 lány és 4 fiú, az este lényege pedig a szocializálódás és a random shot-olás volt. Ami annyit jelent, hogy beültünk a Shooting Star nevezetű helyre, ahol cirka 100-féle rövid ital-kreálmány van összetevők híján felvázolva a menülapra. Az ember pedig csukott szemmel rábök. Szerencsésen-szerencsétlenül. Vicces volt, erről ennyit. :P
Ó, és van 2 új osztálytársunk: Bianca (balra a képen), aki fél Puerto Rico-i - fél német, és azért van itt, hogy a nyelvtant felszedje, mert a beszéde olyan, mint egy helyié. Egyébként Texas államban él 9 éves kora óta, szóval amerikai is. Multikulti.
Valamint Vlad, egy harmincas orosz pasas. Echte orosz, az a sztereotipikus fajta, de Bianca sem panaszkodhat a tipikus amerikai megnyilvánulás hiánya végett.Vele a hét második felében tök jól összehaverkodtam.
Deeee végre az első hűtőmágnes vásárlás is megtörtént! Kirándultunk Heidelberg-be! Olyan szép volt! Szűk, kis macskaköves utcák, régi épületek - nagyon hangulatos, a kilátásról nem is beszélve!
Rövid opcionális történeti áttekintés: Heidelberg először kelták lakta, majd a III. évszázadban római település, később a nagy Worms-i püspökség birtoka. Itt található Németország legrégebben alapított egyeteme (1386 (!)), illetve a reneszánsz Várkastély. Vuhú, és ezt mind magamtól! Ugyanis Zooey, a kísérőnk (Goethe-s lány, akivel a frankfurti egyetemet látogattuk) olyan nemtörődöm, hogy az elképesztő. Egyébként kedves, de könyörgöm. Még a nevét sem tudjuk! Zooey-nak nevezzük, mert úgy néz ki, mint Zooey Deschanel, az amerikai színésznő. Tehát Zooey be sem mutatkozott a 17 főből álló heidelbergi csoportunknak, ám vett nekünk vonatjegyet és úgy 1 és 3/4 óra alatt elértük a várost, ahol felkalauzolt minket a várba. Siklóval mentünk, olyan izgi volt! Lőttem egy rakat panoráma fotót, bejártuk a kastélyt és a Gyógyszer Múzeumot.
A kastélyban van egy 127.000 literes óriáshordó is a XVI. századból. Az is megmásztuk.:)
Utána lesiklottunk az óvárosba, megnéztük az egyetemet és a hozzá tartozó kiállítást, valamint a legrégebbi szépséges auláját.
Majd szabadprogram 1,5 óra, ami alatt megebédeltünk egy német étteremben, majd sétáltunk a városban. A szuvenír boltban 40 emberből mi 3-an voltunk összesen fehérek: Victoria, Bianca és én. Mindenki más fényképezőgéppel összenőtt ázsiai turista. Lehet, hogy a bejáratnál nem vettük észre az "Asians only" felszólítást. Még az eladók is kis kínaiak voltak! Szóval Heidelberg nem kicsit touristy, ám gyönyörű.
Aztán, Zooey fél 5-re hívott minket össze a Fő térre, ahol egy lány kivételével mindenki megjelent. Mondta, hogy mivel Bianca itt nőtt fel, menjünk vele nyugodtan a vasútállomásra, mivel nemsokára érkezik a vonat, ami 2 óránként jár, tehát nem kéne lekésni. Ebben csak annyi hibádzott, hogy nála voltak a jegyeink: 1 jegy / 5 fő. Szóval füstbe ment Zooey. Végül minden megoldódott és mindannyian elértük a csatlakozást is. Viszont most már komolyan remélem, hogy nem minden szabadidős programot ő navigál, bakker.
A hétre ennyi. Azonban most többet is tanultam, bent maradtam a suliba tovább, stb. A kocsmában meg meglepően folyékonyan beszéltem németül! Lehet, hogy mindig így kéne indítani a napot, ha már pálinkát nem hoztam?!
:P
Szép vasárnapot!
Visszatértem és még mindig csodaszép időnk van itt Frankfurtban. A fenébe is.
Legutóbb felvázoltam, hogy mikkel is fogom tölteni a hét első felét. Nos.. nem jött be túlságosan. Tanulság: ne vázolj, Kátálin. Kátálin, így hívnak itt. Na jó, mostanában a suliban próbálkoznak a Katával, de Kátá válik abból is. Ami nem túl pozitív, ugyanis Párizs óta tudom, hogy a "Kata" szó fhransziául üzletileg kéjelgő, testét árusító szép személyt jelent.
Szóval úgy döntöttem, hogy megmaradok Kátálinnak.
Annyira bennem van a boogie, itt mindig szól a zene. Eva nyomatja a rádiót egyfolytában, a műsor pedig elég változatos, szóval azt hiszem, egy kicsit sikerült behozni a kb. fél éves zenei lemaradásomat. Olyan aranyosak Karlheinz-cal, nagyon jól érzem magam velük. Mindenben segítenek.
Mutattam nekik múltkor egy timelapse videót Budapestről (Ezt: http://www.youtube.com/watch?
No, akkor kezdjük is a heti élménybeszámolót. Amint mondtam: nem egészen jöttek be a számítások. A mozi kimaradt, ugyanis a most játszott filmek nem igazán vettek le a lábamról, szóval majd jövő kedden megyünk, ha úgy alakul. Aznap van Kino Tag (mozi nap), és olcsóbbak a jegyek.Shoppingolnom persze sikerült. Gondoltam, hogy veszek valami szépet az Operához. Így egy ruhával és 2 pulcsival lettem... szebb.
Viszont! Már szerdán elmentünk Eva-val az Operába! Vuhúúú! És olyan... de annyira...
ROSSZ volt.:DOké, annyira azért nem, de kicsit kiábrándító, na. Kaptunk ingyen jegyeket Lisa (a lányuk) egyik barátnőjétől, aki egy jegyirodánál dolgozik. Egy táncos-zenés-vizuális trükkökkel teletűzdelt performanszra szólt. A baj az volt, hogy nem csupán tele, hanem agyon volt tűzdelve abszolúte strukturálatlanul különféle, kétségbeesett, tehetséget fitogtatni kívánó elemekkel. Ráadásul az épület maga, a Régi Operaház, kívülről gyönyörű, nagyon tetszik. Azonban belülről annyira jellegtelen és egyszerű, hogy ez is kicsit elvette a kedvem a további látogatástól. A MüPá-ra emlékeztetett, de még az is dekoratívabb! Tudom, mint a könyvnél, ne a borító alapján ítélkezzünk (pedig az is rengeteget elmond az író ízléséről és törődéséről, szerintem), de kicsit csalódottan távoztam. Félúton.
Eva a két felvonás között mondta, hogy sajnálja, de neki ez egyáltalán nem jön be és inkább hazamegy, szóval kicsit később, de én is így döntöttem. Evvan.Egy nappal előtte pedig megtörtént, ami már gimis korom óta egyszer sem. ELALUDTAM és egy órát késtem a suliból.
A telefonom már nem az igazi, az aksi néha megmurdál és feltöltött állapotban is, ha éppen olyanja van, egyszer csak kikapcsol. Először azt hittem, hogy személyes okai vannak. Ugyanis, amikor még ezek a jelek csak kéthetente egyszer mutatkoztak, elfordultam tőle egy új telo irányába. Ezt pedig telefonálás közepette közöltem a nővéremmel, mire néhány másodperces némaság után rájöttem, hogy újfent kikapcsolt. Csak úgy. Talán megsértődött, gondoltam. De sajna nem, tényleg káosz van a kis okos fejében mostanában. Szóval ez történt az éjszaka folyamán kedden, így reggel az ébresztőm nem szólt, valamint előtte kicsit későn is feküdtem le, szóval a bioritmusom csak 9-kor pörgött fel annyira, hogy magamhoz térítsen. 9-kor kezdődik az oktatás kedden és kb. 45 perc az út. Upsz. Nem adódott belőle semmi probléma.
Victoriával elmentünk a Städel Múzeumba, a nagy művészeti galériába Dürer időszakos kiállítással. Háttőő..na. Becsempésződni nem sikerült ez alkalommal, ugyanis délelőtt voltunk, amikor Eva dolgozik. Diákjeggyel jutottunk be fél órás sorban állás után a múzeumba. A Dürer részlegben akkora tömegnyomor volt, hogy félelmetes. Ilyen kulturálatlan kulturálódókat még sohasem láttam: minden - többnyire nyugdíjas - csoport tagján fülhallgatóból szólt az élő - vagy előre felvett tárlatvezetés, ami egy rakat halláskorlátozott, mint gólyaf@s a levegőben, úgy szállingózó, témelygő nyuggert (már bocsánat) eredményezett minden egyes teremben, akiket mint a bólyákat a rutinvizsgán, úgy kellett kerülgetni. Zombitámadás a múzeumban.Utána egy a sulihoz közeli olasz étteremben ebédeltünk, Sergio-val a pincérrel. Pontosabban ő nem evett velünk, csak végignézte és beszélte. Szimpatikus és vicces forma, de akkor sem bírom, ha végignézik, ahogy eszem. És ez nem csak amiatt van, mert nem tudok szépen táplálkozni.. A lasagne szupi volt, ohne spenót és gomba, szépen hagyományosan és nem paradicsomszószban tocsogva.
Csütörtökön suli utána Victoria átjött hozzánk vacsira, mert múlt héten Eva meghívta. Annyira rendes. Valami olasz tésztafélével készült, de a sajtszósz nem igazán nyerte el a tetszésem. Büdi volt. Este pedig elmentem a többiekkel a suliból kocsmázni. Nem tudom szebb szóval illetni, bocsi. 4 lány és 4 fiú, az este lényege pedig a szocializálódás és a random shot-olás volt. Ami annyit jelent, hogy beültünk a Shooting Star nevezetű helyre, ahol cirka 100-féle rövid ital-kreálmány van összetevők híján felvázolva a menülapra. Az ember pedig csukott szemmel rábök. Szerencsésen-szerencsétlenül. Vicces volt, erről ennyit. :P
Deeee végre az első hűtőmágnes vásárlás is megtörtént! Kirándultunk Heidelberg-be! Olyan szép volt! Szűk, kis macskaköves utcák, régi épületek - nagyon hangulatos, a kilátásról nem is beszélve!
A kastélyban van egy 127.000 literes óriáshordó is a XVI. századból. Az is megmásztuk.:)Utána lesiklottunk az óvárosba, megnéztük az egyetemet és a hozzá tartozó kiállítást, valamint a legrégebbi szépséges auláját.
Majd szabadprogram 1,5 óra, ami alatt megebédeltünk egy német étteremben, majd sétáltunk a városban. A szuvenír boltban 40 emberből mi 3-an voltunk összesen fehérek: Victoria, Bianca és én. Mindenki más fényképezőgéppel összenőtt ázsiai turista. Lehet, hogy a bejáratnál nem vettük észre az "Asians only" felszólítást. Még az eladók is kis kínaiak voltak! Szóval Heidelberg nem kicsit touristy, ám gyönyörű.
Aztán, Zooey fél 5-re hívott minket össze a Fő térre, ahol egy lány kivételével mindenki megjelent. Mondta, hogy mivel Bianca itt nőtt fel, menjünk vele nyugodtan a vasútállomásra, mivel nemsokára érkezik a vonat, ami 2 óránként jár, tehát nem kéne lekésni. Ebben csak annyi hibádzott, hogy nála voltak a jegyeink: 1 jegy / 5 fő. Szóval füstbe ment Zooey. Végül minden megoldódott és mindannyian elértük a csatlakozást is. Viszont most már komolyan remélem, hogy nem minden szabadidős programot ő navigál, bakker.
A hétre ennyi. Azonban most többet is tanultam, bent maradtam a suliba tovább, stb. A kocsmában meg meglepően folyékonyan beszéltem németül! Lehet, hogy mindig így kéne indítani a napot, ha már pálinkát nem hoztam?!
:P
Szép vasárnapot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése