Készüljetek, most olyasmi jön, amire rá kell aludni!
Méééég több olvasás!!!
Ugyanis annyi képet lőttem Speyer-ben és Worms-ban, hogy muszáj helyet csinálnom neki a blogban, ami hosszasabb sztorizgatást igényel a képek beillesztgetése végett. Tehát ez a poszt bosszantóan unalmas, leíró és vég nélküli lesz.
Na jó.. Igyekszem kipótolni a hézagokat valamivel. Majd kitalálok kamu sztorikat.:P
Tehát most értem haza Vegas-ból...
No, de tegyük a dolgokat tisztába! A hét rendes diákhoz és turistához illő magatartással kezdődött: Hétfő délelőtt tanultam, majd suli-muli előtt elmentünk Victoriával a Römerhez (fő ótér - vajon létezik ilyen szó?!) szuvenírt venni, ugyanis ez volt számára az utolsó hét Frankfurt-ban. Vettem én is egy hűtőmágnest, a többivel gondoltam még ráérek. Ebédre vega lasagne volt a soros, egy rakat paprikával és cukkinivel hús helyett. Hússal azért jobb, valljuk be.
A sulit nagyon szeretem, jól elvagyunk a többiekkel, összeérett a csoport. Gondolkodtam is mostanában, hogy mennyire fura lesz nem németül beszélni a mindennapokban, miután hazamegyek. Tetszik itt nagyon, bár ami igaz, az igaz... továbbra is nehezményezem, hogy az emberek ennyire nem figyelnek oda egymásra. A lökdösődésre, nemtörődömségre, állandó sietésre és hangoskodásra gondolok. Itthon természetesen minden oké, Eva és Karlheinz a valaha létező legjobb "vendégcsalád" és a suliban is végtelenül rendes mindenki.
A sör ütősebb, a közlekedés simább, a német koszt elfogadható, a fiúk... Na, igen. Itt lép elő az egyik probléma. :P Viszont, hogy végre beizzítsam a fantáziákat... Sikerült egy kicsit összegabalyodnom egy itteni sráccal. Csak és kizárólag a német miatt! Hehe
Két osztálytársam lakik az ő családjával, ily módon találkoztunk, amikor kocsmázni mentünk még a múlt héten.
Kedden pedig sikerült eljutnunk sörözőbe és moziba is. Aznap van Kinotag, ami azt jelenti, hogy olcsóbbak a jegyek. Így csak 5,50 Euro! Tehát kb. 1700 Ft, ó já...... Megnéztük az Oscar-esélyes '12 év rabszolgaság' c. filmet. Kő kemény volt, kicsit több mint 2 óra, de nekem nem tűnt fel. Victoriának inkább, egyfolytában az óráját nézte, kérdezgetett és magyarázott. Biancának tetszett, csak túl nyomasztónak találta. Ami igaz, baromi depresszív a film, de Happy End a vége, már amennyire 12 évnyi kényszermunka és megaláztatás után happy lehet egy ember élete. Igaz történet egyébként. Brad Pityu pedig megint megmenti a világot.
Ó, és nem hiszitek el, hogy itt milyen Chips van itt!! Ungarische Paprikával fűszerezett! Ez nekik olyan lehet, mint nekünk a Salsa szósz. Szóval sós popcorn helyett (itt csak édes van, oi), ennek nem halk fogyasztásával boldogítottam a népet filmnézés közben.
Viszont nem múlhat el hét Zooey nélkül!
Ráindultunk az egyik leghíresebb almabor kocsmára Frankfurt-ban suliilag csütörtökön. És ki "koordinálta" ezt is? Hát persze, hogy ő! Viszont ez alkalommal jobban ment neki, elvegyült a társaságban, nyitottabbnak bizonyult. Azt gondolom említenem sem kell, hogy továbbra sem sikerült bemutatkoznia, holott volt vagy 12 új ember a csapatban. No mindegy, ilyen a mi Zooey-nk, így kell szeretni.
Ez egyébként a Wagner Apfelweinkneipe volt, ami étterem is egyben, és hatalmas. Olyan budapesti romkocsma-szerű, belső udvaros vendéglátó egység. Na, ennyi embert egy helyen Frankfurt-ban még nem láttam! A hangulat este 8 körül a tetőfokára hágott egy fogás Jägerschnitzel és pár kancsó almabor plusz almasnapsz (=pálinka) kombó után. Voltunk vagy 20-an a végére! (Anyu, a Jägerschnitzel barna-szósszal és gombával van meghintve, amit nem túrkáltam ki! Elég gyakran eszünk itt gombát és hozzászoktattam magam. (Azért a panírozott verziót még most sem kívánom túlzottan.:P)
Utána megérkezett az ominózus emberem is és úgy tizedmagunkkal átruccantunk Sachsenhausen-be (óváros), a jó kis rövidezős bárunkba. Utóbb kiderült, hogy a hely nevében mindannyiunk tévedett.
Se nem Shooting Star, de mégcsak Shooter's sem.. Shooters Stars-nak hívják. Ezek a németek... túlkomplikálnak mindent! Bosszúból elhoztam egy poharat.
12-1 körül megint hazatámolyogtam, minden rendben volt a buszokkal. Mondjuk. Ugyanis, ami nem kicsit meglepett - és Isten ments, hogy fellengzés miatt osszam meg veletek -, hogy miután kiszálltam a félig teli buszból nálunk, kacsintással egybekötve utánam dudált a sofőr. WTF?! Komolyan mondom...
Másnap jóóóóó sokáig aludtam, majd az időjárásra ébredtem fel, ahogy az ágakat az ablakokhoz passzintotta az orkán erejű szél. Eléggé szeles itt az idő manapság, majd kisüt a nap, de vakítóan és elkezd esni. Hektisch. Még mindig a "hótalanság" dilemmájában vagyok. Lehet, hogy ez az idén kimarad. Vagy maximum elutazok Szibériába.
Sajnos pénteken búcsút mondtunk Victoriának, máris lement a három hét. Elképesztő, fel sem tűnik, hogy múlnak a napok. Koccinttunk a találkozásra, este pedig itthon a tőle kapott borral Eva-ékkal. Kicsit azért elszomorított a távozása, örülök, hogy megismertem, olyan kistesó-feeling volt vele..
Aznap este korábban mentem aludni, ugyanis nagy nap következett szombaton: Speyer és Worms Nap!
Vuhúúúúúúú, annyira tetszett, hogy az szinte leírhatatlan! Kicsit aggódtam az időjárás, újabb megfázás és a csatlakozások elérése végett, de szerencsére minden simán ment!
9-kor indultam Frankfurt-ból Mannheim-ba, ahol átszálltam a Speyer-i járatra és körülbelül fél11-re értem oda. Előtte a frankfurti pályaudvaron vettem egy "Rajna menti" útikönyvet, amelyben minden illetékes város leírása és térképe szerepel. Nagyon jó kis könyv, ilyet kaptam Eva-éktól Frankfurt-ról is.
Worms-ba akartam több időt tölteni, de a speyeri vonatokkal jártam jobban. De arról sejtelmem sem volt, hogy ennyire!!
Speyer csodaszép. Annyira kedves kisváros, kicsit mediterrán, kicsit Margitsziget, kicsit Gödöllő.
És az emberek is ehhez hasonlóan viselkednek. Két hatalmas templom van a Kaiserdom-on kívül, az egyik egy "német Mátyás-templom", a másik pedig német típusú hagymakupolás. A neogótba bementem, nagyon szép volt.
De amikor megpillantottam a nagy Dómot, lefagytam, miként a fényképezőm is.
Ezeréves történelem, monumentális alkotás telibe az ember arcába... Egyszerűen egy álmom vált valóra. Elnézést a nyálért, de amikor tanultunk a román építészetről, beleszerettem a német alkotásokba. Ezt meglátván pedig tényleg nem tértem magamhoz. Kisütött a nap is, a fényképezőgépem is magához tért és kb. 300 képet sikerült elsütnöm vele.
A Régi Városkapun áthaladva jut az ember a szépen lejárókövezett fő utcára, régi épületekkel, üzletekkel szegélyezve, majd 3-5 perc laza séta után éri el a Dóm-ot. Ám mielőtt betértem a templomba, könyveket vettem egy antikváriumban.
Eva anno mesélt nekem egy magyar íróról, akinek a kötete Németországban is hatalmas siker, valami Szándo Máráj. Ó, igen. Márai. Megtaláltam egy speyeri antikváriumban Márai 'A gyertyák csonkig égnek' c. könyvét! Ez... kész.
Az az egyik kedvenc könyvem, és meg tudtam venni németül, egy Egon Schiele életrajz és -művel egyetemben 5 Euróért. Őrület!
De megőrülni csak a templombejárás után őrültem. GIGANTIKUS az épület, valamint a kripta és a kincstár, ami alatta kapott helyet. Egyetlen darab eurómba került a belépő. Te jjjjó ég! Számos császár és sarj koporsója található odalent, a kincstárban pedig számos ereklye és... csont.
Majd miután közel két órát töltöttem bent, kiültem a Dómparkba és megettem az uzsit, amit Eva készített nekem ki a reggelim mellé. Annyira édi! Hihetetlen, hogy ennyire kedvesek! Kaptam egy banánt,
diákcsemegét és egy doboz Leibniz kekszet, ami az egyik legjobb itteni keksz!
Szóval kiültem, megettem a kekszet, dudorásztam magamban és bekönnyeztem. Ez tényleg egy olyan dolog volt számomra, amire rendkívül vágytam, a keksz meg.. Uh, zupá.
Arra viszont nem tudtam rájönni, hogy miért fohászkodik a speyeri dómban Kossuth???!!! :P ->
Dudorászni, dudorásztam tovább, hiszen én voltam az egyetlen turista a városban, sehol senki, csak a helyiek gyerekekkel a parkban. A meditálás után lesétáltam a Rajnához, üldögéltem ott is egy kicsit, majd a part mentén visszatekeregtem a központba. Ami szintén magára vonta a tekintetem, az egy a
Technik Museum tetejére helyezett Boeing 747-es Lufthansa gép volt. Kell ennél több?! Szóval, elképesztő élményben volt részem. Több, mint 4 órát sétáltam Speyer-ben.
Eddig Vancouver volt az egyedüli külföldi város, amivel szerelembe estem, no.. most már van még egy.
Délután megvettem a jegyet Worms-ba és megint át kellett szálnom Mannheim-ben. Őszintén szólva le voltam már kicsit robbanva, de evés után újra feltöltődtem némi energiával.
Worms-ba érkezésem után nyomban feltűnt a két város közti különbség. Worms az egyik legidősebb német város, a nagy apátság helye, de sajnos a lakói nem túl bizalomgerjesztőek. Már a vasútállomáson feltűnt, és később sötétedés után is. Szóval ott csak másfél órám volt, gyors léptekkel bejártam a centrumot és hatalmas mákom volt az ottani dómmal. 16:45-ig szólt a nyitvatartás, de én 17:10-kor értem a bejárathoz, amit azonban nyitva találtam. Szóóóval... besunnyogtam.
Még egy hölgy volt rajtam kívül bent, illetve a pap(?). Csináltam néhány fotót, majd ahogy be, úgy ki is slisszoltam. Igyekeztem mindig pillér mögé bújni, amikor jött a bácsi.. Upsz.
Az épület szintén impozáns, belülről dekoratívabb, mint a speyeri, de az egész összhatása mára már sajnos nem elég meggyőző. Hatalmas ez is, de nem lehet benne feltétlenül gyönyörködni, ugyanis a környéke nem engedi. Be van szorulva a házak gyűrűjében. Speyer-ben tiszteletben van tartva a dóm környéke, megvan adva a megfelelő tér és környezet, zöldterület. Worms-ban sajnos nem.
Sárkányvadászaton is jártam, ugyanis nem tudom mi célból, de tele van színes sárkány szobrokkal a város. A legalsó képen láthatjátok az 5 példányt, amit megtaláltam. Olyannokkal, mint nálunk egykor a tehenekkel Budapest. Valamint a városban található a legnagyobb Luther Márton szoboregyüttes.
Megnéztem még a Városházát, kószáltam, de sajnos esett az eső, és emiatt nem tudtam olyan felhőtlenül mászkálni, mint a korábbi alkalommal. Meglátogattam a Bazilikát is, ahol egy orgona koncert végére estem be. Sokat nem hallottam belőle, de amit igen, az szép volt. Majd visszavonszoltam magam a vasútállomásra, totál kaputt bal lábbal. Elszoktam a sétától a német tartózkodásom folyamán.
Nem mozgok szinte semmit: Felkelek a fekvésből, megfürdők, eszek, amihez leülök, kimegyek a megállóba, ami másfél percre van, beülök a buszba, majd a vonatba, végül pedig a suliba és ugyanez visszafelé.
Totál eltunyultam, ezért állt be a bal lábam szombaton. De másnapra sikerült nagyjából kialudni.
Abban egyeztünk meg, hogyha nem leszek K.O. a kirándulás után, akkor Eva-ékkal "kint" eszünk és elém jönnek az állomásra, de írtam neki, hogy nem fog menni. Viszont ennek ellenére is kijött értem Karlheinz a vonathoz, amiről én nem tudtam, ezért csak az itteni buszmegállóban talált rám és hozott haza. Szóval tényleg, ennyire rendesek.
Vasárnap újfent "Mint a királyok", úgy reggeliztünk, ugyanis itt ez a "töltsük együtt az időt és élvezzük" nap, ami tényleg nagyon pozitív és építő. Zenéket hallgattunk és néztünk közösen Youtube-on. Megmutatták a kedvenceiket és én is az enyémeket. Valamint egy kis Hungarikumot is, a 'Most múlik pontosan'-t (naná hogy) Csík feldolgozásban.
Annyira tetszett nekik, hogy Karlheinz külön kérte, hogy mutassam meg neki legközelebb is.
A nap folyamán szóval szinte csak punnyadtam, este pedig beültünk egy Sisha (vízipipa) bárba.
Jövő héten vagy Mainz-ba (ami egy S-Bahn-nyira van innen) vagy Köln-be megyünk, de a legvalószínűbbnek a Mosel-borút meghódítása tűnik. Ez kapta ugyanis a legtöbb szavazatot, nem is értem, miért ..:P Viszont ez Trier-t is magába foglalja, vuhúú!
Mindenkit puszilok és sokat gondolok rátok!
Méééég több olvasás!!!Ugyanis annyi képet lőttem Speyer-ben és Worms-ban, hogy muszáj helyet csinálnom neki a blogban, ami hosszasabb sztorizgatást igényel a képek beillesztgetése végett. Tehát ez a poszt bosszantóan unalmas, leíró és vég nélküli lesz.
Na jó.. Igyekszem kipótolni a hézagokat valamivel. Majd kitalálok kamu sztorikat.:P
Tehát most értem haza Vegas-ból...
No, de tegyük a dolgokat tisztába! A hét rendes diákhoz és turistához illő magatartással kezdődött: Hétfő délelőtt tanultam, majd suli-muli előtt elmentünk Victoriával a Römerhez (fő ótér - vajon létezik ilyen szó?!) szuvenírt venni, ugyanis ez volt számára az utolsó hét Frankfurt-ban. Vettem én is egy hűtőmágnest, a többivel gondoltam még ráérek. Ebédre vega lasagne volt a soros, egy rakat paprikával és cukkinivel hús helyett. Hússal azért jobb, valljuk be.
A sulit nagyon szeretem, jól elvagyunk a többiekkel, összeérett a csoport. Gondolkodtam is mostanában, hogy mennyire fura lesz nem németül beszélni a mindennapokban, miután hazamegyek. Tetszik itt nagyon, bár ami igaz, az igaz... továbbra is nehezményezem, hogy az emberek ennyire nem figyelnek oda egymásra. A lökdösődésre, nemtörődömségre, állandó sietésre és hangoskodásra gondolok. Itthon természetesen minden oké, Eva és Karlheinz a valaha létező legjobb "vendégcsalád" és a suliban is végtelenül rendes mindenki.A sör ütősebb, a közlekedés simább, a német koszt elfogadható, a fiúk... Na, igen. Itt lép elő az egyik probléma. :P Viszont, hogy végre beizzítsam a fantáziákat... Sikerült egy kicsit összegabalyodnom egy itteni sráccal. Csak és kizárólag a német miatt! Hehe
Két osztálytársam lakik az ő családjával, ily módon találkoztunk, amikor kocsmázni mentünk még a múlt héten. Kedden pedig sikerült eljutnunk sörözőbe és moziba is. Aznap van Kinotag, ami azt jelenti, hogy olcsóbbak a jegyek. Így csak 5,50 Euro! Tehát kb. 1700 Ft, ó já...... Megnéztük az Oscar-esélyes '12 év rabszolgaság' c. filmet. Kő kemény volt, kicsit több mint 2 óra, de nekem nem tűnt fel. Victoriának inkább, egyfolytában az óráját nézte, kérdezgetett és magyarázott. Biancának tetszett, csak túl nyomasztónak találta. Ami igaz, baromi depresszív a film, de Happy End a vége, már amennyire 12 évnyi kényszermunka és megaláztatás után happy lehet egy ember élete. Igaz történet egyébként. Brad Pityu pedig megint megmenti a világot.
Ó, és nem hiszitek el, hogy itt milyen Chips van itt!! Ungarische Paprikával fűszerezett! Ez nekik olyan lehet, mint nekünk a Salsa szósz. Szóval sós popcorn helyett (itt csak édes van, oi), ennek nem halk fogyasztásával boldogítottam a népet filmnézés közben.
Viszont nem múlhat el hét Zooey nélkül! Ráindultunk az egyik leghíresebb almabor kocsmára Frankfurt-ban suliilag csütörtökön. És ki "koordinálta" ezt is? Hát persze, hogy ő! Viszont ez alkalommal jobban ment neki, elvegyült a társaságban, nyitottabbnak bizonyult. Azt gondolom említenem sem kell, hogy továbbra sem sikerült bemutatkoznia, holott volt vagy 12 új ember a csapatban. No mindegy, ilyen a mi Zooey-nk, így kell szeretni.
Ez egyébként a Wagner Apfelweinkneipe volt, ami étterem is egyben, és hatalmas. Olyan budapesti romkocsma-szerű, belső udvaros vendéglátó egység. Na, ennyi embert egy helyen Frankfurt-ban még nem láttam! A hangulat este 8 körül a tetőfokára hágott egy fogás Jägerschnitzel és pár kancsó almabor plusz almasnapsz (=pálinka) kombó után. Voltunk vagy 20-an a végére! (Anyu, a Jägerschnitzel barna-szósszal és gombával van meghintve, amit nem túrkáltam ki! Elég gyakran eszünk itt gombát és hozzászoktattam magam. (Azért a panírozott verziót még most sem kívánom túlzottan.:P)
Utána megérkezett az ominózus emberem is és úgy tizedmagunkkal átruccantunk Sachsenhausen-be (óváros), a jó kis rövidezős bárunkba. Utóbb kiderült, hogy a hely nevében mindannyiunk tévedett.
Se nem Shooting Star, de mégcsak Shooter's sem.. Shooters Stars-nak hívják. Ezek a németek... túlkomplikálnak mindent! Bosszúból elhoztam egy poharat.
12-1 körül megint hazatámolyogtam, minden rendben volt a buszokkal. Mondjuk. Ugyanis, ami nem kicsit meglepett - és Isten ments, hogy fellengzés miatt osszam meg veletek -, hogy miután kiszálltam a félig teli buszból nálunk, kacsintással egybekötve utánam dudált a sofőr. WTF?! Komolyan mondom...
Másnap jóóóóó sokáig aludtam, majd az időjárásra ébredtem fel, ahogy az ágakat az ablakokhoz passzintotta az orkán erejű szél. Eléggé szeles itt az idő manapság, majd kisüt a nap, de vakítóan és elkezd esni. Hektisch. Még mindig a "hótalanság" dilemmájában vagyok. Lehet, hogy ez az idén kimarad. Vagy maximum elutazok Szibériába.
Sajnos pénteken búcsút mondtunk Victoriának, máris lement a három hét. Elképesztő, fel sem tűnik, hogy múlnak a napok. Koccinttunk a találkozásra, este pedig itthon a tőle kapott borral Eva-ékkal. Kicsit azért elszomorított a távozása, örülök, hogy megismertem, olyan kistesó-feeling volt vele..
Aznap este korábban mentem aludni, ugyanis nagy nap következett szombaton: Speyer és Worms Nap!
Vuhúúúúúúú, annyira tetszett, hogy az szinte leírhatatlan! Kicsit aggódtam az időjárás, újabb megfázás és a csatlakozások elérése végett, de szerencsére minden simán ment!9-kor indultam Frankfurt-ból Mannheim-ba, ahol átszálltam a Speyer-i járatra és körülbelül fél11-re értem oda. Előtte a frankfurti pályaudvaron vettem egy "Rajna menti" útikönyvet, amelyben minden illetékes város leírása és térképe szerepel. Nagyon jó kis könyv, ilyet kaptam Eva-éktól Frankfurt-ról is.
Worms-ba akartam több időt tölteni, de a speyeri vonatokkal jártam jobban. De arról sejtelmem sem volt, hogy ennyire!!
Speyer csodaszép. Annyira kedves kisváros, kicsit mediterrán, kicsit Margitsziget, kicsit Gödöllő.És az emberek is ehhez hasonlóan viselkednek. Két hatalmas templom van a Kaiserdom-on kívül, az egyik egy "német Mátyás-templom", a másik pedig német típusú hagymakupolás. A neogótba bementem, nagyon szép volt.
De amikor megpillantottam a nagy Dómot, lefagytam, miként a fényképezőm is.
Ezeréves történelem, monumentális alkotás telibe az ember arcába... Egyszerűen egy álmom vált valóra. Elnézést a nyálért, de amikor tanultunk a román építészetről, beleszerettem a német alkotásokba. Ezt meglátván pedig tényleg nem tértem magamhoz. Kisütött a nap is, a fényképezőgépem is magához tért és kb. 300 képet sikerült elsütnöm vele.A Régi Városkapun áthaladva jut az ember a szépen lejárókövezett fő utcára, régi épületekkel, üzletekkel szegélyezve, majd 3-5 perc laza séta után éri el a Dóm-ot. Ám mielőtt betértem a templomba, könyveket vettem egy antikváriumban.
Eva anno mesélt nekem egy magyar íróról, akinek a kötete Németországban is hatalmas siker, valami Szándo Máráj. Ó, igen. Márai. Megtaláltam egy speyeri antikváriumban Márai 'A gyertyák csonkig égnek' c. könyvét! Ez... kész. Az az egyik kedvenc könyvem, és meg tudtam venni németül, egy Egon Schiele életrajz és -művel egyetemben 5 Euróért. Őrület!
De megőrülni csak a templombejárás után őrültem. GIGANTIKUS az épület, valamint a kripta és a kincstár, ami alatta kapott helyet. Egyetlen darab eurómba került a belépő. Te jjjjó ég! Számos császár és sarj koporsója található odalent, a kincstárban pedig számos ereklye és... csont.
Majd miután közel két órát töltöttem bent, kiültem a Dómparkba és megettem az uzsit, amit Eva készített nekem ki a reggelim mellé. Annyira édi! Hihetetlen, hogy ennyire kedvesek! Kaptam egy banánt,
diákcsemegét és egy doboz Leibniz kekszet, ami az egyik legjobb itteni keksz!Szóval kiültem, megettem a kekszet, dudorásztam magamban és bekönnyeztem. Ez tényleg egy olyan dolog volt számomra, amire rendkívül vágytam, a keksz meg.. Uh, zupá.
Arra viszont nem tudtam rájönni, hogy miért fohászkodik a speyeri dómban Kossuth???!!! :P ->
Dudorászni, dudorásztam tovább, hiszen én voltam az egyetlen turista a városban, sehol senki, csak a helyiek gyerekekkel a parkban. A meditálás után lesétáltam a Rajnához, üldögéltem ott is egy kicsit, majd a part mentén visszatekeregtem a központba. Ami szintén magára vonta a tekintetem, az egy a
Eddig Vancouver volt az egyedüli külföldi város, amivel szerelembe estem, no.. most már van még egy.
Délután megvettem a jegyet Worms-ba és megint át kellett szálnom Mannheim-ben. Őszintén szólva le voltam már kicsit robbanva, de evés után újra feltöltődtem némi energiával.
Worms-ba érkezésem után nyomban feltűnt a két város közti különbség. Worms az egyik legidősebb német város, a nagy apátság helye, de sajnos a lakói nem túl bizalomgerjesztőek. Már a vasútállomáson feltűnt, és később sötétedés után is. Szóval ott csak másfél órám volt, gyors léptekkel bejártam a centrumot és hatalmas mákom volt az ottani dómmal. 16:45-ig szólt a nyitvatartás, de én 17:10-kor értem a bejárathoz, amit azonban nyitva találtam. Szóóóval... besunnyogtam.Még egy hölgy volt rajtam kívül bent, illetve a pap(?). Csináltam néhány fotót, majd ahogy be, úgy ki is slisszoltam. Igyekeztem mindig pillér mögé bújni, amikor jött a bácsi.. Upsz.Az épület szintén impozáns, belülről dekoratívabb, mint a speyeri, de az egész összhatása mára már sajnos nem elég meggyőző. Hatalmas ez is, de nem lehet benne feltétlenül gyönyörködni, ugyanis a környéke nem engedi. Be van szorulva a házak gyűrűjében. Speyer-ben tiszteletben van tartva a dóm környéke, megvan adva a megfelelő tér és környezet, zöldterület. Worms-ban sajnos nem.
Sárkányvadászaton is jártam, ugyanis nem tudom mi célból, de tele van színes sárkány szobrokkal a város. A legalsó képen láthatjátok az 5 példányt, amit megtaláltam. Olyannokkal, mint nálunk egykor a tehenekkel Budapest. Valamint a városban található a legnagyobb Luther Márton szoboregyüttes.
Megnéztem még a Városházát, kószáltam, de sajnos esett az eső, és emiatt nem tudtam olyan felhőtlenül mászkálni, mint a korábbi alkalommal. Meglátogattam a Bazilikát is, ahol egy orgona koncert végére estem be. Sokat nem hallottam belőle, de amit igen, az szép volt. Majd visszavonszoltam magam a vasútállomásra, totál kaputt bal lábbal. Elszoktam a sétától a német tartózkodásom folyamán.Nem mozgok szinte semmit: Felkelek a fekvésből, megfürdők, eszek, amihez leülök, kimegyek a megállóba, ami másfél percre van, beülök a buszba, majd a vonatba, végül pedig a suliba és ugyanez visszafelé.
Totál eltunyultam, ezért állt be a bal lábam szombaton. De másnapra sikerült nagyjából kialudni.Abban egyeztünk meg, hogyha nem leszek K.O. a kirándulás után, akkor Eva-ékkal "kint" eszünk és elém jönnek az állomásra, de írtam neki, hogy nem fog menni. Viszont ennek ellenére is kijött értem Karlheinz a vonathoz, amiről én nem tudtam, ezért csak az itteni buszmegállóban talált rám és hozott haza. Szóval tényleg, ennyire rendesek.Vasárnap újfent "Mint a királyok", úgy reggeliztünk, ugyanis itt ez a "töltsük együtt az időt és élvezzük" nap, ami tényleg nagyon pozitív és építő. Zenéket hallgattunk és néztünk közösen Youtube-on. Megmutatták a kedvenceiket és én is az enyémeket. Valamint egy kis Hungarikumot is, a 'Most múlik pontosan'-t (naná hogy) Csík feldolgozásban.
Annyira tetszett nekik, hogy Karlheinz külön kérte, hogy mutassam meg neki legközelebb is.
A nap folyamán szóval szinte csak punnyadtam, este pedig beültünk egy Sisha (vízipipa) bárba.
Jövő héten vagy Mainz-ba (ami egy S-Bahn-nyira van innen) vagy Köln-be megyünk, de a legvalószínűbbnek a Mosel-borút meghódítása tűnik. Ez kapta ugyanis a legtöbb szavazatot, nem is értem, miért ..:P Viszont ez Trier-t is magába foglalja, vuhúú!
Mindenkit puszilok és sokat gondolok rátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése