Általánosítások és akklimatizálódás (oder nicht..)

Kezdek beleszokni a frankfurti életbe, egy-két balszerencsésebb dolgot leszámítva. Például sikerült megfáznom a nagy német télben. Ami itt nem jelent se hideget, se havat..

Nemrég még azzal jasszkariztam, hogy "Ó, rajtam nem fog a baci, megedződtem az év folyamán, 2012 december óta se meghűlés, semmi." Erre tessék: indulásom előtt kapok egy ingyenes másfél hetes, nem kicsit önkényes poszt-Karácsony méregtelenítő-programot (értsd. hasmenéses vírus), most meg az orromat fújom vörösre. De ez legyen a legnagyobb baj. A méregtelenítés meg úgyis rám fért.
U.i.: a programot kiutazásom után, mint hallom, Peti is igénybe vette. Micsoda testvéri együttérzés!;D

(Képnek egy a Pálmaházból, valamint a frankfurti lager sör, a Binding 2014 januári reklámfotója)

No, kezdjük ott, hogy mi nyomban szembetűnő itt a mindennapokban: például a közlekedési lámpák. Ugyanúgy néznek ki, mint otthon, azt az egy dolgot leszámítva, hogy a gyalogátkelőnél a pirosra váltás előtt semmi az égegyadta világon nem történik. Egyszerűen csak jelzés nélkül átvált pirosra. Méghozzá gyorsan. Szóval, ha az ember nem frankfurti és zöldet lát: rohan. Széép, mondhatom, így kondiban tartani a népet.
Másik: "Nein" helyett "Neh". "Nein"-ot olyan ritkán hallani, mint szép embert látni Frankfurt-ban. JAJ, no de miket mondok! Szóval itt lép be a bejegyzésem általánosításos része a képbe. Szépen szólva nem éppen vonzóak a Frankfurterek.
Tehát nyomtatványbarát hasonlattal élve: mint munkaidőben, utcán embert látni a bizniszrégióban, olyan ritka a "Nein" használata a beszélt németben. Ahelyett egy "néé"-vel tiltakoznak, ha valami nem klappol. Engem kicsit a műszerek meghibásodást jelző hangjára emlékeztet: *NÉÉÉÉ*
Illetve, az "Ezt nézd!" kifejezést ők németül "Kuck mal!"-ként használják. Kukk, ahha, aztán ha megkukkollak lesz nemulass!

Egyéb feltűnő dolog: a közteresek és közlekedési biztonságiak. Ez valami globális elvárás lehet, de itt is olyan feltételek szerepelhetnek a pályázatokon, mint: "minél alacsonyabb, de nehezebb, gömb formájú, legalább tekintetében megfélemlítő, lehetőleg nőnemű egyéneket keresünk közterület-felügyeleti feladatok ellátásának céljából." Az elvárások nagyok, a megfelelési ráta: szuper.
Majonéz. Egyszerűen nem megy nekik, erről ennyit.
A múzeumokba sajna nincs kedvezmény EU-tagállambelieknek, és legtöbbször 26 éves korig sem adják kevesebbért a belépőt. Ezt neked nagy európai példamutatás!
Valamint sokkal több férfit látni az utcán, mint nőt. Ez is sokatmondó. Ó, és nem elég, hogy nem túl vonzóak a népek, de nem is előzékenyek, ráadásul szinte csak buborékos víz van. A közlekedés pedig kissé megsemmisül hétvégente, valamint pofás metrómegállóik sincsenek.
Így elsőre ennyi jut eszembe, majd ha valami lesz még, megírom. Ez elég negatívan hangzik, de sokkal több problémát még nem véltem felfedezni, plusz ennek tízszerese a pozitív behatás, ami ér.

Főleg a koszt. Eva konyhai tevékenysége több, mint fántásztiss.
Ráadásul rájöttem, hogy mik azok a kis "spanyol" izék, amiket ettünk. FENYŐTOBOZ MAG!!!
Ez annyira... annyira... egyszerű. :D
Azóta ettem itt már: mindenféle jó salátát, vaníliafagyit sült mangóval és dióval (Mányifikk!), ma pedig lazacot reggelire (évente egyszer, ha eszem lazacot) és tojást lágyan. Na, az volt még vicces. Ha láttátok a Shrek 2-t, amikor Szamár is ott ül a királyi ebédlőasztalnál, és hüledezve megmossa a patáit a levesben... Én úgy ültem a kis porcelántartós alig-főtt tojás mögött, amit közben Eva megskalpolt és betengerisózott nekem egy kis rózsaszín kanalat nyújtván. Ömm. Fura.

Szóval azóta, amióta nem jelentkeztem, feliratkoztam február elsejére kirándulni Heidelberg-be. Keressetek rá, nagyon szép kisváros! Várom már nagyon. És mint mondtam, hogy a katedrálisokat is szeretném megtekinteni, ahhoz is megvettem a vonatjegyet. Szóval február 8-án megyek Speyer-be és Worms-ba! Vuhúúú! Az volt a kedvenc részem a művészettöriben.

Lehet, hogy életemben először (vagy legalábbis arra az időre vetítve, amire emlékszek) elmegyek operába is 28-án. Bach koncert lesz, előreláthatóan kiváló búcsúnak. Az épület egyébként gyönyörű, reneszánsz és a hozzá hasonló néhány épülettel elfeledteti Frankfurt másik, üzleties, egyszerű arcát.

A suliban egész jól elkezdtünk végre szocializálódni. Már a német is könnyebben megy, nem kell annyit gondolkodnom. Itt azért más a helyzet a sulival, mint Los Angeles-ben volt. Sokkal kisebb az épület, így kevesebb a diák is. Viszont számos szabadidős programot kínálnak, csak a részvételi szám alacsony. A tanárokkal nagyon meg vagyok elégedve, van egy 30-as pasi, Arno és egy 40-es nő, Marion. Arno kicsit régimódi fazon, szájbarágósabb metódussal, Marion pedig a pörgős, extrovertáltabb verzió. Jól kiegészítik egymást.
Csütörtökön el is mentünk az első suli kívüli programra, a Goethe Egyetem meglátogatására. Eva is és mások is ódákat zengtek a campus kinézetéről, de őszintén szólva a hely semmi extra. Volt egy kísérőnk, egy Goethe-s hallgató lány, aki közölt néhány totál evidens mondatot az intézményről. Izgi dolog lehetett volna az, amit kicsit jobban ki kellett volna hangsúlyozni, hogy az egyetem korábban náci kémikusok bázisa volt, majd az amerikai katonaságé, később pedig pszichiátriai intézet, mielőtt a Goethe Egyetem címet kapta. Csak ennyit. Mondjuk.
Ami még fura volt az egyetemi élettel kapcsolatban, hogy minden német suli alakít magának diákkormányt. Nem önkormányzatot, tehát rendesen kampányolnak a kis zöld pártok, a kis konzervatívak, a kis liberálisok és a kis balosok (jobbos nem, már hogy lenne?!) hatalmas plakátokkal, önjelölt diákok önelégült arcát ábrázolva és szavaznak az egyetem leendő kormányára. Na, ez azért már kicsit sok volt számomra. Egyébként az épületben található az egyetlen frankfurti, úgy nevezett Paternoster, egy egyszemélyes nyitott lift. Tök vicces és elsőre félelmetes élmény volt be- és kiugrani.:)
Láthatjátok "felfelem" a képen, alfelem a másik fülkében, jobbról érkezett, csak Victoria nem vette észre. Ajj.:P

Este pedig a Dojcse Jótündér Keresztanya beszerezte a babacuccokat Samu babának. Valami jó kis wurst-osat akart, de annyira kozmo itt minden, hogy nem ment neki. Kínai wurst-os rugdalózót meg azért mégsem kéne!?

Szombatra kirándulást szerveztünk Victoriával, de kicsit rosszul érezte magát, így lemondta. Én pedig fogtam magam ezért, és elindultam a belvárosba, hogy megnézzem a Frankfurt-i Free Túrát (amiről utóbb kiderült, hogy fix 12 Euro..), csak hogy átépítések folytak az alagutakban, így átszervezték az S-Bahn-okat is. Szóval beültem, majd a vonat elindult a másik irányba, és jó Boldizsár lévén, természetesen már úgy is egy pöppet késésben voltam.
Szóval ágyő "Free" túra, hello Természettudományi Múzeum!
Megnéztem a DINOKAT!!! Annyira jó volt!!!!

Emlékszem, mikor kicsit voltam (és bőgős egészen kicsi 11 éves koromig..) bementünk egy bútorboltba Anyuval és Apuval, ahol voltak plüssök egy nagy fémkosárban. Kivettem a csonka karú T-Rex-et, de Anyu mondta, hogy kislány inkább növényevő dinot válasszon és odaadta a mosolygó Stegosaurus-t. Válaszul könnyekbe törtem ki, ami egy T-Rex útitársra volt elegendő a hazaútra.
Ezzel nem sírásra akarlak bátorítani titeket, és nem is ragadozó életmódra, csak mondom.

Szóval mindigis imádtam a dinokat, így ez egy szuper élmény volt: hatalmas a múzeum, interaktív, plusz Németország legnagyobb dinokiállítása is itt található. Láttam mamut-, bálna- és karfogú csontvázat, bálna szívet (kétszer akkora, mint a Sebestyén Balázs feje(!)),  előembert, megérthető gyerekfilmet, vulkánkitörést és még sorolhatnám!
Majd' 3 órát tartózkodtam bent. Azt is megtudtam, hogy hogyan születik a baba! (Fruzsi, tök ügyesek vagytok!)

Utána az útikönyv alapján tettem egy sétát a környéken, ami a frankfurti Andrássy-negyedhez vezetett. Totál Városliget-Andrássy út és környéke hangulatot áraszt az a rész, úgy hívják, hogy 'Westend'. Bevásárlóközpont nyista.
Majd a Rotschild Park-hoz és az Operaházhoz értem, végül pedig haza. Este nagy közös vacsorázásra került sor, mielőtt Eva, Karlheinz és az egyik barátnőjük, Vali színházba mentek. Eva akart venni nekem is jegyet, de már mind elkelt. Helyette az American Horror Story-t néztem és szépeket álmodok.

Eva másnap kitalálta, hogy becsempész a Städel Múzeumba, ami az egyik legelismertebb szépművészeti múzeum az országban és jövő vasárnapig Albrecht Dürer időszakos kiállítással bír. Ingyen bemenetelre jogosító kártyája van. Így reggel lezsíroztuk Victoriával, hogy előtte találkozunk, csak mire odaértünk, egy kb. kilométeres sor várt rajtunk kívül, hogy bejusson a Städel-be. NÉÉÉÉ, kihagytuk.

Helyette elmentünk a Növénykertbe, ami csodálatos volt, mert végre a nap is kisütött. Először láttam az eget, amióta itt vagyok! A kert egy óriási területen fekszik, rengeteg üvegházzal, hatalmas parkkal. Sziklák, tavak, absztrakt szobrok, húsevőnövények mindenütt... Csináltam egy rakat képet, de nem annyit mint korábban szoktam. Majd feltöltöm Picasa-ra.
Pufi, büszke lennél rám, ha látnád, mennyi hely van még a memóriakártyámon. És arra is, hogy mennyit törlök! Valamint nosztalgikus érzésed támadna, amikor Victoria 20-adjára kérné, hogy fotózd le a 4. virágnál. Emlékeztet valakire?:) Egyébként nagyon kedves, intelligens lány, tök jól elvagyunk.
Szóval a pálmaház zúúpá, ráadásul a diák BKV (FKV?) bérletünket mutattuk csupán fel, mire ők 3 Euro-ért beengedtek. What the... Arsch?
Utána ettünk, ittunk. Ennyi salátát még életemben nem fogyasztottam! Rám sem fogtok ismerni, amikor hazamegyek! Biztos meghozta az étvágyam a sok... pálma?

Huh, ez kicsit hosszabb lett, mint az előző. Lehet ennyit olvasni? Legközelebb majd csak a jövő hét második felében jelentkezem, ígérem. Szerdáig a terv: több tanulás, mozi, Dürer. 
Valamelyik nap mostmár tényleg elmegyek a gyalogtúrára is... Viszem a hírünket.:)
Szép hetet! Küsse!