Általánosítások és akklimatizálódás (oder nicht..)

Kezdek beleszokni a frankfurti életbe, egy-két balszerencsésebb dolgot leszámítva. Például sikerült megfáznom a nagy német télben. Ami itt nem jelent se hideget, se havat..

Nemrég még azzal jasszkariztam, hogy "Ó, rajtam nem fog a baci, megedződtem az év folyamán, 2012 december óta se meghűlés, semmi." Erre tessék: indulásom előtt kapok egy ingyenes másfél hetes, nem kicsit önkényes poszt-Karácsony méregtelenítő-programot (értsd. hasmenéses vírus), most meg az orromat fújom vörösre. De ez legyen a legnagyobb baj. A méregtelenítés meg úgyis rám fért.
U.i.: a programot kiutazásom után, mint hallom, Peti is igénybe vette. Micsoda testvéri együttérzés!;D

(Képnek egy a Pálmaházból, valamint a frankfurti lager sör, a Binding 2014 januári reklámfotója)

No, kezdjük ott, hogy mi nyomban szembetűnő itt a mindennapokban: például a közlekedési lámpák. Ugyanúgy néznek ki, mint otthon, azt az egy dolgot leszámítva, hogy a gyalogátkelőnél a pirosra váltás előtt semmi az égegyadta világon nem történik. Egyszerűen csak jelzés nélkül átvált pirosra. Méghozzá gyorsan. Szóval, ha az ember nem frankfurti és zöldet lát: rohan. Széép, mondhatom, így kondiban tartani a népet.
Másik: "Nein" helyett "Neh". "Nein"-ot olyan ritkán hallani, mint szép embert látni Frankfurt-ban. JAJ, no de miket mondok! Szóval itt lép be a bejegyzésem általánosításos része a képbe. Szépen szólva nem éppen vonzóak a Frankfurterek.
Tehát nyomtatványbarát hasonlattal élve: mint munkaidőben, utcán embert látni a bizniszrégióban, olyan ritka a "Nein" használata a beszélt németben. Ahelyett egy "néé"-vel tiltakoznak, ha valami nem klappol. Engem kicsit a műszerek meghibásodást jelző hangjára emlékeztet: *NÉÉÉÉ*
Illetve, az "Ezt nézd!" kifejezést ők németül "Kuck mal!"-ként használják. Kukk, ahha, aztán ha megkukkollak lesz nemulass!

Egyéb feltűnő dolog: a közteresek és közlekedési biztonságiak. Ez valami globális elvárás lehet, de itt is olyan feltételek szerepelhetnek a pályázatokon, mint: "minél alacsonyabb, de nehezebb, gömb formájú, legalább tekintetében megfélemlítő, lehetőleg nőnemű egyéneket keresünk közterület-felügyeleti feladatok ellátásának céljából." Az elvárások nagyok, a megfelelési ráta: szuper.
Majonéz. Egyszerűen nem megy nekik, erről ennyit.
A múzeumokba sajna nincs kedvezmény EU-tagállambelieknek, és legtöbbször 26 éves korig sem adják kevesebbért a belépőt. Ezt neked nagy európai példamutatás!
Valamint sokkal több férfit látni az utcán, mint nőt. Ez is sokatmondó. Ó, és nem elég, hogy nem túl vonzóak a népek, de nem is előzékenyek, ráadásul szinte csak buborékos víz van. A közlekedés pedig kissé megsemmisül hétvégente, valamint pofás metrómegállóik sincsenek.
Így elsőre ennyi jut eszembe, majd ha valami lesz még, megírom. Ez elég negatívan hangzik, de sokkal több problémát még nem véltem felfedezni, plusz ennek tízszerese a pozitív behatás, ami ér.

Főleg a koszt. Eva konyhai tevékenysége több, mint fántásztiss.
Ráadásul rájöttem, hogy mik azok a kis "spanyol" izék, amiket ettünk. FENYŐTOBOZ MAG!!!
Ez annyira... annyira... egyszerű. :D
Azóta ettem itt már: mindenféle jó salátát, vaníliafagyit sült mangóval és dióval (Mányifikk!), ma pedig lazacot reggelire (évente egyszer, ha eszem lazacot) és tojást lágyan. Na, az volt még vicces. Ha láttátok a Shrek 2-t, amikor Szamár is ott ül a királyi ebédlőasztalnál, és hüledezve megmossa a patáit a levesben... Én úgy ültem a kis porcelántartós alig-főtt tojás mögött, amit közben Eva megskalpolt és betengerisózott nekem egy kis rózsaszín kanalat nyújtván. Ömm. Fura.

Szóval azóta, amióta nem jelentkeztem, feliratkoztam február elsejére kirándulni Heidelberg-be. Keressetek rá, nagyon szép kisváros! Várom már nagyon. És mint mondtam, hogy a katedrálisokat is szeretném megtekinteni, ahhoz is megvettem a vonatjegyet. Szóval február 8-án megyek Speyer-be és Worms-ba! Vuhúúú! Az volt a kedvenc részem a művészettöriben.

Lehet, hogy életemben először (vagy legalábbis arra az időre vetítve, amire emlékszek) elmegyek operába is 28-án. Bach koncert lesz, előreláthatóan kiváló búcsúnak. Az épület egyébként gyönyörű, reneszánsz és a hozzá hasonló néhány épülettel elfeledteti Frankfurt másik, üzleties, egyszerű arcát.

A suliban egész jól elkezdtünk végre szocializálódni. Már a német is könnyebben megy, nem kell annyit gondolkodnom. Itt azért más a helyzet a sulival, mint Los Angeles-ben volt. Sokkal kisebb az épület, így kevesebb a diák is. Viszont számos szabadidős programot kínálnak, csak a részvételi szám alacsony. A tanárokkal nagyon meg vagyok elégedve, van egy 30-as pasi, Arno és egy 40-es nő, Marion. Arno kicsit régimódi fazon, szájbarágósabb metódussal, Marion pedig a pörgős, extrovertáltabb verzió. Jól kiegészítik egymást.
Csütörtökön el is mentünk az első suli kívüli programra, a Goethe Egyetem meglátogatására. Eva is és mások is ódákat zengtek a campus kinézetéről, de őszintén szólva a hely semmi extra. Volt egy kísérőnk, egy Goethe-s hallgató lány, aki közölt néhány totál evidens mondatot az intézményről. Izgi dolog lehetett volna az, amit kicsit jobban ki kellett volna hangsúlyozni, hogy az egyetem korábban náci kémikusok bázisa volt, majd az amerikai katonaságé, később pedig pszichiátriai intézet, mielőtt a Goethe Egyetem címet kapta. Csak ennyit. Mondjuk.
Ami még fura volt az egyetemi élettel kapcsolatban, hogy minden német suli alakít magának diákkormányt. Nem önkormányzatot, tehát rendesen kampányolnak a kis zöld pártok, a kis konzervatívak, a kis liberálisok és a kis balosok (jobbos nem, már hogy lenne?!) hatalmas plakátokkal, önjelölt diákok önelégült arcát ábrázolva és szavaznak az egyetem leendő kormányára. Na, ez azért már kicsit sok volt számomra. Egyébként az épületben található az egyetlen frankfurti, úgy nevezett Paternoster, egy egyszemélyes nyitott lift. Tök vicces és elsőre félelmetes élmény volt be- és kiugrani.:)
Láthatjátok "felfelem" a képen, alfelem a másik fülkében, jobbról érkezett, csak Victoria nem vette észre. Ajj.:P

Este pedig a Dojcse Jótündér Keresztanya beszerezte a babacuccokat Samu babának. Valami jó kis wurst-osat akart, de annyira kozmo itt minden, hogy nem ment neki. Kínai wurst-os rugdalózót meg azért mégsem kéne!?

Szombatra kirándulást szerveztünk Victoriával, de kicsit rosszul érezte magát, így lemondta. Én pedig fogtam magam ezért, és elindultam a belvárosba, hogy megnézzem a Frankfurt-i Free Túrát (amiről utóbb kiderült, hogy fix 12 Euro..), csak hogy átépítések folytak az alagutakban, így átszervezték az S-Bahn-okat is. Szóval beültem, majd a vonat elindult a másik irányba, és jó Boldizsár lévén, természetesen már úgy is egy pöppet késésben voltam.
Szóval ágyő "Free" túra, hello Természettudományi Múzeum!
Megnéztem a DINOKAT!!! Annyira jó volt!!!!

Emlékszem, mikor kicsit voltam (és bőgős egészen kicsi 11 éves koromig..) bementünk egy bútorboltba Anyuval és Apuval, ahol voltak plüssök egy nagy fémkosárban. Kivettem a csonka karú T-Rex-et, de Anyu mondta, hogy kislány inkább növényevő dinot válasszon és odaadta a mosolygó Stegosaurus-t. Válaszul könnyekbe törtem ki, ami egy T-Rex útitársra volt elegendő a hazaútra.
Ezzel nem sírásra akarlak bátorítani titeket, és nem is ragadozó életmódra, csak mondom.

Szóval mindigis imádtam a dinokat, így ez egy szuper élmény volt: hatalmas a múzeum, interaktív, plusz Németország legnagyobb dinokiállítása is itt található. Láttam mamut-, bálna- és karfogú csontvázat, bálna szívet (kétszer akkora, mint a Sebestyén Balázs feje(!)),  előembert, megérthető gyerekfilmet, vulkánkitörést és még sorolhatnám!
Majd' 3 órát tartózkodtam bent. Azt is megtudtam, hogy hogyan születik a baba! (Fruzsi, tök ügyesek vagytok!)

Utána az útikönyv alapján tettem egy sétát a környéken, ami a frankfurti Andrássy-negyedhez vezetett. Totál Városliget-Andrássy út és környéke hangulatot áraszt az a rész, úgy hívják, hogy 'Westend'. Bevásárlóközpont nyista.
Majd a Rotschild Park-hoz és az Operaházhoz értem, végül pedig haza. Este nagy közös vacsorázásra került sor, mielőtt Eva, Karlheinz és az egyik barátnőjük, Vali színházba mentek. Eva akart venni nekem is jegyet, de már mind elkelt. Helyette az American Horror Story-t néztem és szépeket álmodok.

Eva másnap kitalálta, hogy becsempész a Städel Múzeumba, ami az egyik legelismertebb szépművészeti múzeum az országban és jövő vasárnapig Albrecht Dürer időszakos kiállítással bír. Ingyen bemenetelre jogosító kártyája van. Így reggel lezsíroztuk Victoriával, hogy előtte találkozunk, csak mire odaértünk, egy kb. kilométeres sor várt rajtunk kívül, hogy bejusson a Städel-be. NÉÉÉÉ, kihagytuk.

Helyette elmentünk a Növénykertbe, ami csodálatos volt, mert végre a nap is kisütött. Először láttam az eget, amióta itt vagyok! A kert egy óriási területen fekszik, rengeteg üvegházzal, hatalmas parkkal. Sziklák, tavak, absztrakt szobrok, húsevőnövények mindenütt... Csináltam egy rakat képet, de nem annyit mint korábban szoktam. Majd feltöltöm Picasa-ra.
Pufi, büszke lennél rám, ha látnád, mennyi hely van még a memóriakártyámon. És arra is, hogy mennyit törlök! Valamint nosztalgikus érzésed támadna, amikor Victoria 20-adjára kérné, hogy fotózd le a 4. virágnál. Emlékeztet valakire?:) Egyébként nagyon kedves, intelligens lány, tök jól elvagyunk.
Szóval a pálmaház zúúpá, ráadásul a diák BKV (FKV?) bérletünket mutattuk csupán fel, mire ők 3 Euro-ért beengedtek. What the... Arsch?
Utána ettünk, ittunk. Ennyi salátát még életemben nem fogyasztottam! Rám sem fogtok ismerni, amikor hazamegyek! Biztos meghozta az étvágyam a sok... pálma?

Huh, ez kicsit hosszabb lett, mint az előző. Lehet ennyit olvasni? Legközelebb majd csak a jövő hét második felében jelentkezem, ígérem. Szerdáig a terv: több tanulás, mozi, Dürer. 
Valamelyik nap mostmár tényleg elmegyek a gyalogtúrára is... Viszem a hírünket.:)
Szép hetet! Küsse!

Kezdetnek minden Zúúpá!

Hello Mindenki! Vagyis.. Hallo Alle!

Rég írtam már bármiről olyan hosszasan, ahogyan azt egy blog megköveteli. Leegyszerűsíti a dolgokat, az tény és önkifejezésnek sem utolsó. Tehát bumm, bébi! 4 év után, itt az kövi. Még csak három napja érkeztem meg a Majna-i Frankfurtba, de már jó sok dolog történt. Tehát vasárnap délelőtt indultam neki a kalandnak, Lufthansa kísért utamon (oh yeah), pöccre pontos indulással és érkezéssel. Végre az is megtörtént, hogy a jó magyaros németem ellenére, nem váltottak a stewardessek angolra, hogy kisegítsenek, hanem hagyták, hadd próbálkozzak. És szerencsére ez egy HÉV (S-Bahn) kaller kivételével egész eddigi frankfurti tartózkodásomra elmondható. Hagynak, hadd beszéljek. És valóban: ennyit, összefüggően, angol és magyar kiegészítések nélkül még életemben nem beszéltem németül. Baaaromi fárasztó. Suli után zuhanok is a szoba padlóra.

Szóval szellemi munkások: hatalmas pacsi, ott a pont!
6 hétre levetítve ez az egész kicsit ijesztőnek tűnik. Minden nap több, mint 4 óra intenzív németezés. Na, de ki, ha nem én intéztem így? Szóval nem is sírok tovább.

Ami nyomban feltűnt, hogy nincs... vagyis eltűnt Frankfurtban, az az ég. Miközben ereszkedtünk a géppel és a felhők alá értünk, minden abszolút szürke lett. Sajnos nem a legszebb időszak ez, Eva (a német Annette-em) oda-vissza van Frankfurt-ért és mondta, hogy nyáron mennyivel csodásabb. Bár nyáron minden város szebb, nem? A reptérről fogtam egy taxit, negyed óra alatt a házhoz értünk, ami egy forgalmas főút mellett van, a külvárosban. Kicsit aggódtam is, hogy nehezen fogok tudni aludni, de eddig no problémó. Eva és Karlheinz a két befogadóm, van egy lányuk is, aki 31: Lisa. Mindannyian szuper kedvesek, segítőkészek és sokat beszélgetnek velem. Lisa csak ritkán van itt. A szobám teljesen rendben van, a kosztról nem is beszélve!

Eva vegetáriánus (a Free Tour óta csak úgy támadnak a vegák! ;P), ám Karlheinz ragadozó. Szóval kapok husit is. Eva pedig rendesen kitesz magáért, amolyan reformkonyhát produkál. Első este tört főtt krumpli volt, amitől elsőre kissé megborultam, mert másfél hetes féldiétám során a krumplitól már falnak mentem. Szóval arra szerencsére ráöntöttünk valami házi zöldségszószt, ami a Maggi húsleveskocka ízére emlékeztetett, majd a tetejére saláta, kis kolbikkal megspékelve. A kolbásznak itt - Anyu szavaival élve -, "kóka" színe van, mivel paprikát nyem tartalmaz. De finom ez is!
Második este szintén főtt krumpli..:P Rá szintén zöld cucc: párolt spenót citrommal plusz Wiener Schnitzel. Nem tudom, ti mennyire eszitek a spenótot párolva, de ne tegyétek. Semmi íze nincs. Ettől függetlenül ezt is eltalálta. Mellé egyébként bio (!) olasz vörösbort ittunk.
Tegnap pedig az itteni eddigi legjobb salátát kóstoltam: ruccola, valami édeskés ecetes szószban, gránátalmával és valami spanyol kis dió féle izével, aminek nem tudom a nevét.

Ehhez pedig light tejszínes, újhagymás tésztát párosított. Az a jó, hogy látszik, hogy szeret is főzni, plusz ezeket könnyen el is lehet készíteni. Eva egyébként óvónéni, Karlheinz éjszaka teherautósofőr. Itt nagy cucc ugye, a Wurst (kolbi), illetve Würstchen (virsli), valamint az úgy nevezett Apfelwein (almabor). No, az nagyon beindította a fantáziámat, szóval tegnap ki is próbáltam egy stájer kricsmiben. A dolog elég összetett: sima pohárba öntik, narancssárgás színe van, fehérbor illata, viszont almás enyhe búzasör íze. Ezt hogy hozták össze, arról fogalmam sincs! Minden esetre egész okés. Majd viszek haza pár üveggel!

A suli jóval kisebb a Los Angeles-inél, DID-nek hívják és kb. 40 percre lakom tőle. Busszal megyek, és hohó! Milyen buszaik vannak??!! MERCEDES CITARO!!! Csak csúnya matt türkiz színű:
Oké, a képen nem tűnik csúnyának, de élőben olyan szocreál kórházszék színe van. Legalább ebben is otthon érezhetem magam egy kicsit: kórházszék-zöld és BKK bilikék.

Szóval a közlekedés szupi, a kép fentebb a frankfurti gyorsvasúthálózatot mutatja be. Rengeteg vonat van. A metrók is türkiz színűek, a HÉV-ek általában pirosak. Frankfurt tetszik mint város. A Majna szélessége itt körülbelül a budapesti Duna fele. Déli oldala a tipikus európai belváros szerű terület, az északi pedig a betondzsungel. Itt található Európa legmagasabb toronyháza is. Kereskedelmi, banki, üzleti központ, alul-felül vonatokkal behálózva. De annyira, hogy egy darab fa nincs ott. Mainhattan-nek is nevezik a várost.

Szürreális és futurisztikus. Mivel ott képtelenség élni, ezért lakóházak sincsenek, valamint emberek sem az utcán, hanem minden toronyépület előtt egy rakat drappszínű taxi és némi mennyiségű bicikli. ALIG VAN EMBER FRANKFURT KÖZEPÉN! Csak a külvárosban találkoztunk nyüzsivel, na jó, meg a vásárlóutcákban, de még a bevásárlóközpont is üres!

Az első iskolanap megismerkedtem egy orosz lánnyal, Victoriával. Egy csoportba kerültünk, ami a C1, a középfok (B2) felett egy kicsivel. A teszt nem volt számomra olyan nehéz, beszélni sokkal megerőltetőbb. Victoria 19 éves, nagyon kedves, és kizárólag németül nyökörészünk.

Egyszer beszéltünk csak összefüggően angolul, egy brit kocsmában. Ott készült a Guinness-es, kolbászos kép. Miután kiléptünk az ajtón, németre váltottunk. Ajh, de mennyivel egyszerűbb volt angolul! Magyarul csak Skype-olok, illetve van egy magyar srác a suliban, és vele váltottam kb. 10 szót. Mondtam neki is, hogy szigorúan veszem a rehabot. Szóval Victoriával minden nap új részeket fedezünk fel a városban, van óvárosi rész is, a Römer, igaz nagyon kicsi, de olyan, mint a régi német kisvárosok, amiket eddig korábban csak képről láttam. A suli szervez kirándulásokat, a januári program nem túl izgi, várom már a februári beosztást. Remélem megyünk Köln-be! Oda nagyon szeretnék, illetve a Worms-i és Speyer-i dómokat fogom mindenképp megnézni. Itt Frankfurtban a Kaiserdom szép (láthatjátok jobbról a háttérképen), de valahogy ez a vörös és drapp színű templomépítészet nem túl megnyerő számomra.
No, majd még jelenkezem! Töltök még fel képeket, de igazából nincs még olyan sok, és gondoltam, hogy majd amikor kitisztul az ég, akkor fogom jobban feszegetni a fotó-kérdést. Remélem, hogy jól vagytok és otthon minden rendben! Csocsi-puszi!